a.) Adminisztrációs és összegző terület

Ez a terület tartalmazza a munkahely és a dolgozó főbb adatait, azonosítóit. Itt kell jelölni a vizsgálati körülményeket.

A jellemző testhelyzetnél több is jelölhető, hiszen ideális esetben az álló és ülő testhelyzet a dolgozó saját belátása szerint váltogathatja.

A többi értékelési terület eredményét a vizsgálat végén erre az összegző területre kell másolni.

Ezt az értékelési területet minden alkalommal ki kell tölteni.

b.) Kellemetlenség-fájdalom dolgozói megkérdezés terület

A dolgozók véleménye, javaslatai fontosak a fejlesztéshez. Válaszaik alapján kell a képen megjelölni azokat a testrészeket, melyekhez a munkának tulajdonított panaszokat jeleznek. A szöveges területre és az ábrára is kerülhet szöveges kiegészítés a panasz intenzitására, gyakoriságára vagy zavaró voltára vonatkozóan. A szöveges területre kell feljegyezni a rajzon nem jelölhető panaszokat, pl. szemégés vagy fülzúgás, vagy munkahelyi bántalmazás. Ezeket az észrevételeket a dolgozó azonosítása nélkül a munkahelyfejlesztés megfelelő területe felé kell továbbítani.

Ezt az értékelési területet minden alkalommal célszerű kitölteni.

c.) Munkahelyre vonatkozó előzmények (baleset, megbetegedések stb.) terület

Az értékelést kiegészíti, és az adatok értelmezését segíti a munkahelyre vonatkozó előzmények (baleset, megbetegedések stb.) rögzítése. Ezek az adatok elérhetőek lehetnek más forrásokból is (ilyenkor elég csatolni), de a munkahelyen is felszínre kerülhetnek.

Ezt az értékelési területet minden alkalommal célszerű kitölteni.

d.) Észrevétel-megoldási ötlet terület

Bár a kockázatbecslés nem a probléma megoldására szolgál, az értékelést végző szakemberek és más résztvevők óhatatlanul a helyzet javításában is gondolkodnak. Ezeknek az ötleteknek a rögzítésére szolgál ez a terület. Az ide leírt gondolatok hasznosak lehetnek a fejlesztés során, azonban a megoldást az összefüggéseket is átlátó, körültekintő tervezés és kivitelezés jelenti.

Ez az értékelési terület szabadon használható.

e.) Testhelyzet értékelési terület

Ezt az értékelési területet minden alkalommal ki kell tölteni.

A testhelyzet értékelése testrészenként történik. Minden testrészre elfogadható vagy elfogadhatatlan értékelési eredmény születik, itt további értékelésre nincs szükség. Az értékelés alapja az, hogy a vizsgált munkavégzés során előfordulnak-e a jelölt helyzetek, azaz mekkora a megjelenő legnagyobb izületi szög.

Három esetben az értékelést két lépésben kell elvégezni: a felkar közepes mértékű előre vagy oldalra emelésénél, illetve a törzs hátradőlésénél a rajzon sárga tartomány látható. A nyíllal jelölt kiegészítő dobozokban két zöld helyzet választható, egyéb esetben az eredmény piros.

A fej, kar és törzs részletesen elemzett helyzetei mellett megjelenő további megfigyelt statikus vagy kényelmetlen helyzeteket a nagy emberrajzon kell jelölni és a mellékelt dobozban magyarázattal ellátni. Ez a rajz a szakértői értékelési terület, azaz a dolgozói panaszokat az álló emberen, a megfigyelt testhelyzetbeli problémákat az ülő emberen kell rögzíteni.

Az összegzéshez a piros és zöld értékelést kapott testrészeket összeszámoljuk. Bármely területen az értékelés piros, intézkedésre van szükség.

f.) Erőkifejtés értékelési területe

A tevékenység megfigyelésével azonosítani kell az erőkifejtéssel járó műveleteket, és meghatározni azokat az időszakokat, amikor ezek előfordulnak. Az erőkifejtés elsősorban a berendezések kezelőszerveinek működtetése, a munkadarab erővel történő megváltoztatása. A munkadarabok vagy szerszámok mozgatását nem itt, hanem a kézi anyagmozgatás értékelési területnél kell figyelembe venni. Az üzemszervezéstől, feladat összetételtől függően az erőkifejtés jellemezheti a teljes műszakot (gépkezelő), vagy korlátozódhat műszak néhány összefüggő időszakára (gépkezelő, de óránként a raklapot cserélnie kell), vagy jelenhet meg ismétlődő módon (gépkezelő, de a munkadarab behelyezése és kivétele is a feladata).

Ezt az értékelési területet akkor kell kitölteni, ha a megmunkálási műveletekhez vagy a kezelőszervek működtetéséhez erőkifejtésre van szükség.

Az ellenőrzési feltételek értelmezése:

• Akkor mondhatjuk, hogy a munkavégzés időtartama nem haladja meg a 8 órát, ha erőkifejtéssel járó munkavégzés összes ideje – ide értve az erőkifejtések és a kapcsolódó pihenők időtartamát – a műszak során nem több 8 óránál.
   
• Akkor mondhatjuk, hogy az erőkifejtés időtartama nem haladja meg a három másodpercet, ha az erőkifejtés kezdete után három másodperccel az erőkifejtés már nem áll fen, függetlenül attól, hogy közben milyen intenzitású volt az erőkifejtés, esetleg több, egymást követő rövid erőkifejtésről van szó. Nem számít bele az időtartamba a kéz vagy láb útja az erőkifejtés helyéig.
   
• Akkor mondhatjuk, hogy percenként két erőkifejtésnél több nem fordul elő, ha az erőkifejtés szempontjából figyelembe vett időtartamban az – esetleg eltérő jellegű – erőkifejtések többnyire egyenletes ütemben, percenként legfeljebb két alkalommal fordulnak elő.
   
• Az erőkifejtés vizsgálatának feltétele, hogy az érintett testrész jelentősen ne mozduljon el, az esetleges mozgás lassú, rántásmentes legyen.

A fenti feltételek együttes teljesülése esetén az értékelés folytatható, egyébként más módszerrel kell a kockázatot meghatározni.

A továbbiakban ki kell választani a munka során előforduló erőkifejtéseknek megfelelő ábrákat, és ábránként az előforduló legnagyobb erőértékeket kell jelölni az ábrák alatti területeken.

A zöld az elfogadható kockázatot, a piros a nem elfogadható kockázatot jelenti, míg a köztes a sárga tartomány. Az összegzéshez a piros és zöld értékelést kapott testrészeket összeszámoljuk. Bármely területen az értékelés piros, intézkedésre van szükség, míg a sárga esetekben intézkedést kell hozni a szükséges erő mértékének csökkentésére, esetleg további vizsgálattal kell a kockázati szintet meghatározni.

Az értékelő lapon lévő erőértékek az iparban dolgozók átlagos teljesítőképességén alapulnak, a kiemelkedő képességű dolgozók ennél nagyobb, a fizikailag gyengébb dolgozók ennél kisebb erőket fejthetnek ki elfogadható kockázat mellett.

Ha valamely erőkifejtésnél nem ismert az erőkifejtés szükséges értéke (pl. nincs mérési eredmény), akkor a művelet végző összes dolgozó megkérdezése alapján kell az értékelést elvégezni. Ekkor az értékelés akkor lesz zöld, ha a dolgozók egybehangzóan állítják, hogy az erőkifejtés nem jelent erőfeszítést, sárga akkor, ha a dolgozók legfeljebb fele szerint némi erőkifejtésre van szükség, és tízből legfeljebb egy dolgozó mondja, hogy jelentős erőfeszítésre van szükség. Ha a dolgozók nagyobb arányban jelzik, vagy intenzívebbnek tartják az erőkifejtést, akkor az értékelés eredménye piros.

g.) Kézi anyagmozgatás értékelési területe

A tevékenység megfigyelésével azonosítani kell a legalább 3 kg tömegű tárgyak (pl. szerszámok, munkadarabok) mozgatásával járó műveleteket, és meghatározni azokat az időszakokat, amikor ezek előfordulnak. A megmunkálási műveletekkel járó erőkifejtést az erőkifejtés értékelési területen, a 3 kg-nál könnyebb munkadarabok vagy szerszámok mozgatását a nem itt, hanem az ismétlődő mozdulatok értékelési területen kell figyelembe venni. A kézi anyagmozgatás kitöltheti a teljes műszakot (a megmunkáláshoz a munkadarab behelyezése majd kivétele), vagy korlátozódhat műszak néhány összefüggő időszakára (a megmunkáláshoz a munkadarab behelyezése majd kivétele, de időszakonként a gépen állítani kell), vagy jelenhet meg ismétlődő módon (gépkezelő, de a munkadarab behelyezése és kivétele is a feladata).

Ezt az értékelési területet akkor kell kitölteni, ha a munkavégzés során előfordul 3 kg tömegű tárgyak (pl. szerszámok, munkadarabok) mozgatása.

További értékelés nélkül nem elfogadható a kockázat az alábbi esetek bármelyikében:

• az egy személy által kézi erővel emelt tömeg eléri a 25 kg-ot (vagy pl. ketten 50 kg-ot emelnek),
   
• segédeszköz nélkül egy személy egy másik felnőttet emel,
   
• vállmagasság fölé történik az emelés.

Az ellenőrzési feltételek értelmezése:

• A teher vízszintes síkra vetített elmozdulása nem lehet több két méternél.
   
• A kézi anyagmozgatás álló (pl. nem ülő vagy térdelő) testhelyzetben történik, és a dolgozót külső akadályok nem gátolják a helyes emelési mód végrehajtásában és a legrövidebb mozgatási út követésében, a mozgás során a dolgozó nem kényszerül szintkülönbség leküzdésére (pl. nem kell lejtőn, lépcsőn felemelnie).
   
• Az emelést egy személy, csak testi erejének felhasználásával.
   
• Az emelés során nincsenek hirtelen mozdulatok, rántások, elakadások.
   
• A mozgatott tárgynak jó a megfogása, azaz mindkét kézzel jól megragadható markolattal vagy fogással rendelkezik.
   
• A mozgatott tárgy lehetővé teszi, a testhez fogható, azaz pl. nem túl meleg vagy hideg, szennyezett.
   
• A láb nem csúszik, pl. nem olajos, jeges, vagy vizes a padló.
   
• A művelet során az adott tárgy emelésén túl más művelet nem kell végrehajtani.
   
• Nincsenek szélsőséges környezeti tényezők, pl. túl meleg, hideg, rezgés, sötét.
   
• Helyes az emelési mód, azaz a dolgozó a mozgatást szimmetrikus megfogással, két kézzel hajtja végre, és ezt a teher formája lehetővé teszi.
   
• Helyes az emelési mód, azaz a törzs egyenes, és nem fordul oldalra, nincs szükség oldalra dőlésre.
   
• Helyes az emelési mód, azaz a terhet a dolgozó közel tartja a testéhez.

Ha az összes anyagmozgatási helyzetre az összes feltétel teljesül, akkor az értékelés folytatható, egyébként más módszerrel kell a kockázatot meghatározni.

A kockázat meghatározásához az itt lévő, önállóan is keretbe foglalt rövid ellenőrző listákkal további értékelést kell végrehajtani.

A keretekben megjelenő emelési jellemzőket különböző határértékekkel kell összevetni:

• Az emelt tömeg az értékelésbe vont időszakban emelt legnagyobb előforduló értéket jelenti. Ha a műszak során jól meghatározott homogén emelésekből álló időszakot tartalmaz (pl. a műszak első felében 20 kg-os cementes zsákok raklapról lerakása, majd a műszak második felében 4 kg-os téglákból falazás), akkor erre ki kell választani a megfelelő keretet, és ellenőrizni a kockázatot. Ha a tevékenységet inhomogén mozgatás jellemzi (pl. bőröndök átrakása futószalagra), akkor az előforduló legnehezebb teherrel számolva kell az értékelést elvégezni.
   
• A teher függőleges helyzete a dolgozó talpához viszonyított kiindulási magasságát jelenti, míg a függőleges elmozdulás a teher mozgatása során előforduló felső és alsó helyzete közti szintkülönbséget jelenti.
   
• Az emelési gyakoriságot a kézi anyagmozgatás szempontjából értékelt időszakokra vetítve kell meghatározni, ez a – lehetőleg egyenletes ütemű – mozgatások közt átlagosan eltelt időből adódik, az emelés kipihenésére fordítható idő beszámításával.

A megfelelő keret gyors kiválasztását megnevezésük segíti:

• A 9 kg-nál nehezebb tárgyak mozgatása esetén a „kritikus tömeg” esetet célszerű vizsgálni,
   
• Ha könyökmagasság alá kerül a teher, akkor a „kritikus függőleges tömegelmozdulás_1 esetet célszerű vizsgálni. Ez tipikusan polcok rakodása lehet, a teher testközeli mozgatásával, a térd és vállmagasság közti tartományban.
   
• Ha raklapról asztalra, vagy asztalról raklapra történik az emelés, akkor a „kritikus függőleges tömegelmozdulás_2 esetet célszerű vizsgálni. Fontos, hogy itt nem feltétel a teher testhez szorítása, mivel a teher megfogása itt 60 cm is lehet, így itt megoldható a teher raklapra helyezése. Az elfogadott legnagyobb mozgatási tartomány 10 cm és 110 cm között, vagy 60 cm és vállmagasság között lehet, ami megfelel a teher raklapról asztalra vagy asztalról raklapra helyezésének. (Nem tartozik azonban ide a teher 10 cm-ről vállmagasságig történő emelése.)
   
• Ha öt percél gyakrabban van emelés, akkor a „kritikus gyakoriság 1”
   
• Ha gyakori a nehéz tárgyak emelése, akkor a „kritikus gyakoriság 2”

A kockázat akkor lesz elfogadható, ha bármely itt lévő, önállóan is keretbe foglalt rövid ellenőrző listák egyikén minden feltétel teljesül. Egyéb esetben intézkedést lehet hozni a terhelés csökkentésére vagy a kockázat más módszerrel történő meghatározására.

h.) Ismétlődő mozdulatok értékelési területe

A tevékenység megfigyelésével azonosítani kell a műveleti ciklussal jellemezhető időszakokat, melyek nagy gyakorisággal ismétlődő mozdulatokat tartalmaznak.

A tevékenység műveletekből áll, melyek lehetnek pl. nyúlás, megfogás, mozgatás, illesztés, elengedés, benyomni-kihúzni, vinni. Ennek az értékelési területnek kitöltése nagy alaposságot igényel a műveletelemek azonosításához, hiszen nehéz a tevékenység műveletelemekre bontása, pl. a tárgy átvétele az egyik kézből a másikba két külön műveletelemnek számít, az egyik egy megfogás, a másik egy elengedés.

A mozgatás műveletelem legfeljebb 3 kg tömegű tárgyak (pl. szerszámok, munkadarabok) mozgatását jelentheti, az ennél nehezebb tárgyak kézi mozgatását a kézi anyagmozgatás értékelési területen kell figyelembe venni. A benyomni-kihúzni műveletelem az előforduló erőkifejtéseket jelzi, ezeket az erőkifejtés értékelési területen kell figyelembe venni. Az ismétlődő mozdulatokkal jellemzett munka kitöltheti a teljes műszakot (almaválogatás), vagy korlátozódhat műszak néhány összefüggő időszakára (almaválogatás és dobozolás, majd a megtelt dobozok raklapra helyezése).

Ezt az értékelési területet akkor kell kitölteni, ha a munkavégzés során előfordul ismétlődő mozdulat, műveleti ciklussal jellemezhető időszak.

Az ellenőrzési feltételek értelmezése:

• A munka akkor jellemezhető műveleti ciklussal, ha egy adott műveletsor ismétlődik. A műveletsor lehet akár néhány művelet ismétlése is, pl. almahámozás késsel. A ciklusidőt a műszakban elért teljesítmény alapján a nettó munkaidőből, vagy méréssel legalább 10 ciklushoz szükséges idők alapján határozzuk meg, és vezessük fel az értékelőlapra.
   
• Ha a munka elsősorban szellemi, vagy nem jár a felső végtag látható mozgásával, akkor erre az értékelésre nincs szükség.
   
• A műveleti ciklussal jellemezhető tevékenység a műszak során 4-8 óra időtartamot tesz ki.
   
• Legalább három, legalább tíz perces szünet van, azaz a pihenéssel meg nem szakított munkaórák száma legfeljebb 4 lehet.

Ha az ellenőrzési feltételek nem teljesülnek, akkor más módszerrel kell a kockázatot becsülni, egyébként az értékelés végrehajtható.

A kockázatot először a bal, majd a jobb kézre külön-külön kell meghatározni és értékelni. Ehhez a két kézre külön-külön az itt lévő, önállóan is keretbe foglalt rövid ellenőrző listákkal további értékelést kell végrehajtani.

Az első keret egy alapesetet tartalmaz, a többi keretben vastag szedéssel látható, hogy az alapeset melyik feltételének hiányában célszerű kitölteni. Az értékelt tényezők:

• Gyakoriság: a műveletelemek száma ciklusonként legfeljebb húsz, és a ciklusidő legalább 30 másodperc. Ha nem teljesül, a „kritikus ismétlődés” esetet célszerű vizsgálni, ahol más feltételek szigorodása mellett a műveleti gyakoriság nőhet. (A „kritikus ismétlődés” esetben a percenkénti műveletszámra vonatkozik a határérték.)
   
• Nincs szélsőséges testhelyzet: a magyarázó ábrák szerint a mozgások nem lépnek ki a tevékenység során a zöld tartományból. Ha igen, a „kritikus testhelyzet” vizsgálandó, ahol – más feltételek szigorodása mellett a sárga testhelyzetek is megjelenhetnek.
   
• Nincs olyan műveletelem, mely kitölti a ciklusidő – azaz a tevékenységgel eltöltött idő – legalább felét. Nincs statikus terhelés, azaz nincsenek a felső végtag statikus helyzetével járó műveletelemek. Nem túlzott az ismétlődés azért sem, mert a ciklusidő nagyobb 15 másodpercnél. Ha nem teljesül, itt is a „kritikus ismétlődés” esetet célszerű vizsgálni, ahol más feltételek szigorodása mellett a műveleti gyakoriság nőhet. (A „kritikus ismétlődés” esetben a percenkénti műveletszámra vonatkozik a határérték.)
   
• A ciklusidő legfeljebb 25%-ában jelennek meg a munkát befolyásoló tényezők (pl. rezgést keltő eszközök használata, precíziós egyesítő műveletek, helyi nyomás, hideg környezet, a feladat elvégzését gátló kesztyű, tárgyak kezelése csúszós felületen, hirtelen, tépő, csavaró vagy gyors mozdulatok, ütő műveletek). Ha ennél hosszabb idő telik úgy, hogy közben jelen van valamely munkát befolyásoló tényező, akkor „kritikus körülmények” esetet célszerű vizsgálni, ahol más feltételek szigorodása mellett elfogadott a befolyásoló tényezők hatása a teljes ciklus alatt.
   
• Akkor mondhatjuk, hogy a munkavégzés nem igényel erőkifejtést, vagy elhanyagolható erőkifejtéssel jár, ha a műveleti sor részét képező benyomni-kihúzni műveletelemre az erőkifejtés értékelési terület eredménye alapján elfogadott kockázatot adott. Ha ott az eredmény sárga lett, a „kritikus erőkifejtés” eset még más feltételek szigorodása mellett teljesülhet.

A kockázatot a két kézre külön-külön határozzuk meg, és akkor lesz elfogadható, ha bármely itt lévő, önállóan is keretbe foglalt rövid ellenőrző listák egyikén minden feltétel teljesül. Nem feltétel, hogy azonos esetek alapján határozzuk meg a két kézre vonatkozó kockázatot. Ha valamely kézre sárga lesz az eredmény, akkor intézkedést lehet hozni a terhelés csökkentésére vagy a kockázat más módszerrel történő meghatározására.